Nothelferin Birgit Zeitler: "Burma, oda kell mennem"
Amikor Birgit Zeitler látta a televízióban a pusztítás képeit, azonnal gondolta: - Nos, oda kell mennem. Így volt 2005-ben a kasmíri földrengés, ahogyan 2004-ben a délkelet-ázsiai szökőár alatt volt, amely a mozgalom közepén fogta meg.
Burma: Az Irrawaddy delta ebben a formában csak térképeken létezik.
És így volt most. Burma, akkor. Az apja 70-es születésnapjának elkészítésére hagyott. Egy nagy párt. Köszönöm, mert a szülei mindig a lányát, Chiarát (4) veszik, amikor el kell mennie, gyakran egy napról a másikra. Birgit Zeitler, 42 éves, a Welthungerhilfe-i „Vészhelyzeti segély” projektvezető, és A katasztrófák nem tervezhetők.
Ő egy nő, akinek nincs fodrász. A farmer, póló, kész. A sötét szőke haj gyakran kötődött a zsinórhoz. A barátjával, Harryvel és leányi lányával él. Két napon belül elhagyja Burmát, ahol a halálos áldozatok száma jelenleg 34 000-re becsülhető.
De most Birgit Zeitler ül a kávézóban, és egy ülőhelyet tervez, az apja születésnapjára 80 vendég vár. Kis privát katasztrófáról beszél: A mosógép megtört. A fűtő rúd fúrva van a dobon. Ez banálisnak hangzik, de azt is meg kell mosni, mielőtt a válság területére utazik. És nincs sok idő.
Másnap sátrak vannak a kertben, asztalok, padok. Josef Zeitler, egy kényelmes ember, néhány lépésben sétál minden gratulánsnak. Fia búza sört és fehér kolbászt szolgál fel, lánya segíti az anyát a szeletben. A lánya félelme figyelmen kívül hagyja a szülőket. "Ha elkezdnék gondolkodni arról, hogy milyen tapasztalatokkal találkozott Birgit a missziók során, nem tudnék aludni" - mondja az anya.
Hamarosan a kert tele van vendégekkel. - Hallottad, újra elkezdsz, mi jön fel veled? - Kérdezd meg a rokonokat, a fejedben lévő televízió rettenetes képeit. - A szokásos - jegyzi meg Birgit Zeitler látható érzelmek nélkül. A sürgősségi segítő zsargonban ez azt jelenti: Szerkezetek felépítése gyorsan, biztonságos elsősegélynyújtás, az első lépés az újjáépítéshez. Aztán eltűnik otthon, hogy lássa, hogy a burmai vízum végül a levélben van. Ott van. Egy teát főz. Dohányzik egy cigarettát. Tájékoztatja a Welthungerhilfe központját. És menj vissza a szüleihez, hogy megünnepeljék. - Amíg itt vagyok, itt vagyok - mondja. "A katasztrófa képeinek a fiókban kell maradnia."
A következő reggeli csomagolás 20 percet vesz igénybe. Nadrágok, ingek, hajkötések. Ő alaposan megvizsgálja az elsősegély-készletet. Még mindig hiányzik a hasmenés orvoslása. Ő aggódik dollárt, vásárol thrillers vészhelyzetekre. Minél vastagabb, annál jobb. És olyan izgalmas, mint a Kathy Reichs "Bone Reading", ahol Guatemalában húsz évvel a mészárlás után egy emberi jogi szervezet megpróbálja megoldani a brutális bűncselekményeket. "Olvasás" - mondja, "ki az út a válságból." A kollégák tudják, hogy: ha Birgit hozza könyvét, akkor szüksége van távolságra.
Birgit Zeitler hamarosan a lányával Chiara-val indult otthon Leimenben.
Délben óvodában felveszi Chiarát. Ő sziklázik és úgy tesz, mintha nem érdekli, hogy az anya elhagyja utólag. Természetesen már régóta észrevette, hogy néhány napig két rózsaszín játéktartót viszi körülötte, és sürgeti, hogy az anya, ha már elment, de kérjük, menjen Kenyába - az ajándékok annyira szépek voltak. De most teljesen elvesztette a játékot. Az anya figyeli őt, és a szemei gyengédek. "Gyerünk," mondja, "vannak sütemények az Omi-n."
Eper Tart. Donauwelle. A helyi család ezt tárgyalja: A kültéri medence üzemeltetője megtört. Chiara a szomszédos gyerekekkel játszik. 16 órakor a Birgit az órára néz, négy óra múlva elhagyja a gépet. Chiara fut. - Bosszantottak engem. - "Átveszi?" - kérdezi Birgit édesanyjától. Trudl Zeitler az unokáját kezével veszi, és rendezi a vitát. Ettől kezdve a Birgit visszatéréséig felelős a gyermekért. "Tudom, hogy Chiara jól néz ki itt," mondja Birgit Zeitler ", és hogy nem kell bűnös lelkiismeret."
Harry másfél órát vezet Frankfurtba, ha nincs forgalmi dugó. A kapcsolatuk 22 évében mindig ilyen volt. Hányszor nem tudja. Csak az országokat számolják be: 18 év múlva kezdték meg tanulmányaikat a mezőgazdaság tanulmányozása után. A Welthungerhilfe segélyhívó csapathoz való csatlakozás óta 1996-ban minden hotspotot képviseltek. Harry általában azt mondja, nem aggódik a barátnőjével. Ő gondoskodik magáról.
Csak amikor a 2007. decemberi kenyai elnökválasztás után zavargásokra került, először megrázta magát. De Birgit eljövetele és eljövetele az életük részét képezi. A terminálnál megáll, és kiugrik az autóból. Miközben parkolóhelyet keres, ellenőrzi a poggyászát. Aztán leülnek, és inni egy kávét. Ő cappuccino, ő latte macchiato. Ez a kis privát rituálé. Röviden egy ember jön az asztalához. Átad egy borítékot Birgit Zeitlernek, amely 50 000 eurót tartalmaz.
A következő oldalon: Pénzcsempészet a válság területére
Érkezés Yangonba, 20 órával később. Birgit Zeitler a poggyászszalag embereire néz. A francia Vöröskeresztből négy segítő érkezett ugyanazon a síkon, vastag, fényes vörös mellényt viselve. És néhány európai, akik jó újságírók lehetnek. Végül a táska jön. A vámhatóságok felé tart. Farmer, póló, papucs a lábán. Egy turista, vízumon van. A tisztviselők elárasztják őt.
A gát mögött egy kis nő: Heike Schweinbenz, aki szabályozza a Welthungerhilfe pénzügyeit Yangonban. - És? - kérdezi, "van valami veled?" Birgit Zeitler vigyorog. - Mit gondolsz? - mondja mintha természetesen 50 000 eurós borítékot kellene hordoznia a kézipoggyászban. Általában a támogatást átadják. Burmát azonban egy brutális katonai junta uralja, amelyet a segélyügynökségek blokkolásával jóváírtak. Birgit Zeitler elfojtotta azt az elképzelést, hogy a pénzzel a határon fogható. Végtére is, nem volt más választása, és megszokta a dolgokat, ahogyan vannak.
Birgit Zeitler Yangonban. A ciklonvonal által elhagyott fák az utcákat.
Az út mentén még mindig esett fák. De a forgalom újra áramlik, az utak világítanak. A Shwedagon Pagoda éjszaka aranyra ragyog. A szállodába vezetnek, a falakon, nem messze az irodától, olcsó és meglehetősen üres betonépület, buja teak díszítéssel. Táskák a szobában. Akkor gyorsan az első Curry egy kis étteremben a közelben. Az étterem zajos. A férfiak felülmúlják egymást, a fiúk a fekete ingeknél túl sűrű autókban vannak, a lányok a stiletto sarokba lépnek a tornácon. A helyi felső osztály gyermekei hétvégi szórakozásukban vannak. Egy sarokban villog a CNN: Jelenleg 78 000 halott van.
- Általában most megyek a katasztrófavédelmi területre - mondja Birgit Zeitler az ország első reggelén. Utazni fog az érintett területekre, mint Ruandában, Irakban, Haitiban, Kasmírban, Srí Lankán vagy Szomáliában. gyorsan megértsük, mi történik, mi szükséges, és ha vannak még utak, amelyek segítenek az embereknek. "De a pussycats, amit nem lehet megtenni, a külföldiek nem hagyhatják el a várost." Így megy az irodába, amely egy szürke-rózsaszín gyarmati stílusú villában található. Angela Schwarz csatlakozik a helyszínen, és Rüdiger Ehrler, a sürgősségi kollégája. Birgit Zeitler ezúttal a harmadik a liga, mint latecomer, hogy támogassa őket, hogy ne vezessen.
A segítségnyújtási alapokat az ország bárjába csempészették, hogy ott legyenek, ahol szükségük van rá.
Elsősegélynyújtás áll rendelkezésre: Vannak raktárak, élelmiszerek, sőt hordók dízel. Minden nap teherautók vezetnek a válság területére, négy órával az aszfalton, majd kettő a sáron és kavicson keresztül. 15 Welthungerhilfe emberek dolgoznak az Irrawaddy Delta-ban. Amikor nyilvánvaló volt, hogy a repült sürgősségi segélycsapatok nem hagyták el a várost, helyi alkalmazottakat küldtek. Ruse. A kormány ezt tolerálta.
Birgit Zeitler magyarázható, akasztott. Hirtelen van egy kérdés a szobában: "És hogyan megy ez az elosztással?" Csend. Senki sem tudja ezt pontosan. Néhány nap múlva a delta egyik alkalmazottja sem tér vissza a városba. Csak azt láthatja, hogy a zsákok Yangonba rakodtak teherautókra. De mi történik majd, nem világos. Birgit Zeitler úgy érzi, mintha bárok mögött ülne.
Csak egyszer jön a Delta hívása, a legújabb számok. , "14 falut szállítanak!" A siker listája így szól: 1802 háztartás, 7823 fő, 356 zsák zsák, 2994 palack olaj, 704 kiló borsó, 38 zsák só, 3630 yard asztalterítő, 705 jerrycans, 76 vödör, 7260 méteres nylonzsinór. A segédek talicskafákkal érkeznek, ahol nehéz tehergépkocsikkal kell jönniük; Az Irrawaddy-Delrában 2,5 millió embernek szüksége van támogatásra.
Általában a telefon nem állna még mindig ezekben a napokban. A katasztrófavédelmi személyzet munkatársai felhívnák ezt, szükségünk van rá, kérem, gyorsan. De a telefon néma. Az egyetlen dolog, amit Birgit Zeitler és Rüdiger Ehrler most tehet, az alkalmazások írása. A külügyminisztériumnak, az EU-nak, az ENSZ-nek. Megpróbálják elképzelni, hogy mi a szükségük az elvándorolt emberekre. Szivattyúk a víztározók tisztításához. Higiéniai szappan. Eszköz új házak építéséhez. De épül-e hullámlemezzel vagy bambuszzal? Amikor az összes sátrat a Kasmír földrengése után akart szállítani, Birgit Zeitler kiabálta: Stop, nem, az embereknek szarvasmarha van, szilárdabb épületekre van szükségük!
Többek között a Birgit Zeitler az adományokat a katasztrófák áldozatainak ételeiért fizeti. A helyiek a legsúlyosabb körülmények között terjesztik őket.
Most ki kell használnia máshol szerzett tapasztalatait, hogy megértse a burmai nép helyzetét, még akkor is, ha sok információ hiányzik. A katasztrófában nincsenek optimális feltételek. A lehető legjobbat kell tennie az általad talált feltételektől. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy biztosítani kell, hogy pénz álljon rendelkezésre a segélyellátásra. Csak akkor, ha minden alkalmazás meg van írva, az alapok folyik. Csak akkor fognak segíteni az emberek. És odakint néhány óra dönt az életről és a halálról.
A Birgit Zeitler nyugodt, professzionális, motivált. De belül főz. Mi a lényege, hogy távol tartsuk őket a katasztrófa tényleges területétől? Mit gondolnak ezek a tábornokok? A városban a pletyka kering, hogy egy riporter elrejtett egy dobozban, és most, segédként álcázva, a delta felé haladva. Birgit Zeitler vigyorog. Igen, ez tetszik neki. De a gazember gyorsan eltűnt, az ésszerű bejelentés. Hat évig tartott Welthungerhilfe építése Burmában. Kockázza ezt? Később újabb pletykák vannak. Két férfi szerette volna a riportereket csempészni a deltaba, azt mondták, hogy lőttek.
A prudence életeket takarít meg. Túl sok érzelem akadályozza a munkát. Ezért Birgit Zeitler sem enyhül, hogy megmentette a nyomorúságot, az aszályt és az emberek kétségbeesését. Ez zavaró, mert megnehezíti a helyzet reális értékelését. "A nyomorúság nem mentálisan terhel engem" - mondja Zeitler -, ez keményen hangzik, de nincs időm megterhelni. Elmagyarázza két oldalát. Az, aki cselekszik, és a másik, aki szimpatizálja. Ennek vissza kell állnia. Ellenkező esetben a cselekvés útjába kerül. Már dolgozók voltak, akiknek haza kellett mennie, mert érzéseik megakadályozták a lényegüket.
Aztán bejött a monszun eső, olyan erőszakos, hogy a tornácon lévő cseppek térdre emelkednek. A gyarmati stílusú villa kertje mocsár. Birgit Zeitler az íróasztalánál ül. A fény villog. Áramszünet. A számológép lóg az akkumulátoron. A képernyőről egy vékony, négyéves, a lánya fotójára nevet. Röviden mosolyog, aztán rákattint a fotóra, és megnyitja az alkalmazást az Európai Bizottság Humanitárius Segélyezési Hivatalához. Ha néhány hét múlva visszatér Frankfurtba, Harry és Chiara felveszi őt a repülőtérről. De amíg itt van, itt van.
