mozi és tv
Április 26, 2024

Érdemes megnézni: "Ördög sült" uralkodik

A kis Hildegard (Nina Siebertz) újra megette valamit

A Little Hildegard valahogy más: Egy régi kézitáskával beszél, és egy "Negro babát" akar, amit "Fritzchen" -nek nevez - az ő sajátosságaiért rendszeresen megverték a tehetetlen szülőktől. Miközben a többiek alszanak, Hilde titokban imádkozik a „Fritzchen-től”, és szinte olyan, mintha imádkozott, hogy jobban illeszkedjen a családba.

"Teufelsbraten", Ulla Hahn "Rejtett szó" hit regényének filmverziója, egy fantáziadús és kíváncsi lány felszabadulását írja le az ókori katolikus munkásosztály családjának szűkösségéből. A regény, amely szinte önéletrajzilag írja le a szegényebb szerző harcának harcát, furcsa kortárs, bár az ötvenes évek Rhineland-jában játszik. A fókusz a Hildegard Palm főszereplője, egy olyan lány, aki nagyon elveszettnek tűnik a község tartományi igazgatójában, valahol Köln és Düsseldorf között. Hildegardot kísérjük gyermekkorától a Backfischalterig.

Valahol ismeretlen a Rhenish nyelvjárás, amelyben minden karakter beszél. De legkésőbb Marcus Rosenmüller bajor nyelvű filmjeiből, úgy tűnik, hogy egyre több német filmet fordítanak a nyelvjárásra. Néhány perc múlva megszokta a kölni dialektust.

A babonás nagymama (csodálatosan gnarly: Barbara Nüsse) Hildegardon egy "Düvelsbrode" -ot lát - egy ördög sült - és folyamatosan imádkozik a "Heiljen anya Jottes" -re, amikor a gyerek újra csinált valamit. Adenauer-ről szól, és szidja a kommunistákat. A Hilde és a nagyapja (Peter Franke) közötti kapcsolat, aki úgy tűnik, hogy szövetségese, és az egyetlen, aki ugyanazzal a félreértéssel rendelkezik, mint az unokája.

Minél idősebb Hildegard lesz, annál kevésbé tűnik bele a családjának egyszerű világába. Ezt a folyamatot nagyon fájdalmasnak írják le: Az, hogy az imádságot az egyetlen, a magas német nyelvű, vagy egy késsel és villával eszik-e be, azt mindig szó szerint vagy fizikailag megverték. Amint az apa (határozottan elkeseredett: Ulrich Noethen) sikoltozik az arcán: "Tedd, amit akarsz, akkor maradsz egy prostituált gyermek vízében!" A nagymama dühösen válaszolt: "Nem vagyok prostituált, katolikus vagyok!" - Az ilyen mondatok ülnek és sok a filmben.

Már Ulla Hahn már találkozott az emberekkel a regény „állkapcsaiban”, és pontosan találkozott a Rhenish népének hangjával. Ebben a filmben semmiképpen sem rosszabb.

Hildegard (Anna Fischer) határozza meg: valóban középiskolába akar menni

Az előadókat kiválóan kiválasztják a támogató szerepekhez, és harmonikus együtteset eredményeznek. Harald Schmidt, mint ragadós mosodai képviselő rövid megjelenése megbocsátható kivétel marad. Ulrich Noethen az intenzív intenzitással utánozhatja a tehetetlen és végül szíves apát. Még Margarita Broich által játszott anya is meggyőző: egy egyszerű takarítónő, aki csodálkozva nézte a lánya fejlődését.

Bár mindig fáj a búcsút egy Hildegard-színésznőnek (összesen három), de az utód gyorsan visszahozza a nézőt a történetbe. Különösen a játékban találja Anna Fischer-t a memóriában, amely a későbbi években Hildegardot ábrázolja. A sötét szemekből és a türelmetlenül lelkes megjelenéséből vihar elnyeri a néző szívét.

Hildegard hívja magát Hilla-nak, hollónak Schillerről és német tanítójáról. Barátai mind "jobb" hátterűek: az iparosok gyermekei, akiknek az apja dolgozik. Ez a kontraszt láthatóvá válik, amikor az elegáns Corvette-ben lévő barátok elhúzódnak apjukon a törött kerékpáron.

Amikor a középiskola véget ér, Hilla a gyárba kerül. Ott rendezi körül a titkárnő, Wachtel asszony (Corinna Harfouch), és szívesen meghallgatja a szerelmi életét. Az okos Hilla és a lánc-dohányzó gazda közötti hegyes verbális párok tiszta öröm és nagyszerű fellépés. Az utat a hosszan tartó középiskolába Hilla számára, még mindig messze és fájdalmas.

Az észak-német rendező, Hermine Huntgeburth az Ulla Hahn regényét érzékenységgel és szemmel szemlélte. A néző teljesen elmerül Hildegard világában. Ez néha fáj, például amikor a szülők tehetetlen szeretete és a lánya kétségbeesett ambíciói közötti mély szakadék láthatóvá válik.De a legtöbb esetben szép, mert a szépiaszínű képeken a gyermekkori varázslat kerül elfogásra.

A "Devil's Roast" egy jól megfigyelt környezetkutatás - egy film, amely a német háború utáni légkört hitelesen közvetíti, és egy erős személyiség fejlődésének történetét meséli el. Ajánlásunk: Ügyeljen arra, hogy nézd meg!