"A víz az én elemem": Interjú Kürthy Ildikóval
Barbara: Ildikó, türelmesen dialektikusan tesszük a témát? beszélgetni.
Ildikó: Ez úgy hangzik, mint a nyár, lágy fagylalt és sok csupasz bőr. A címben, amit egy fürdőruhában látni szeretnél?
Barbara: Igen, annyira ugratom a vízben. De csak a hasításig. Hogy csak lássátok a keskeny vállakat. A többit kegyesen mosják körül.
Ildikó: Ha csak a fejem látható a képen, akkor minden rendben van velem. A többi magánügy.
Barbara: Szereted a vízben lenni?
Ildikó: Igen, ez az én elemem. Én úgy nőttem fel benne. Apám, aki vak volt, és gyerekkoromban úszottam együtt mérföldre. A vízben nincsenek lépések és nincsenek akadályok. Nagy memória. Még mindig könnyű és gondtalan vagyok a vízben? és körülbelül 82 kiló könnyebb.
Barbara: Ugyanúgy érzem magam. Szeretem az úszást. Gyermekként a nyár folyamán gyakorlatilag a vízben voltam. A szabadtéri medencékben és így tovább.
Ildikó: Szeretem az uszodákat. A nyüzsgés, a zajok, a gyermekmedence a medencében ...
Barbara: Még ma is szeretnék odamenni a gyermekeimmel. Fürdess, játssz, lógj, majd főzzük ketchuppal, majd négyszer a fagylalt között. És vízi csúszdák és dolgok.
Ildikó: Attól tartok, sötét, keskeny terek. Ezért kerülök el a vízi csúszdákat.
Barbara: És ha a gyerekek ott akarnak mennydörgni?
Ildikó: Majd én idegenekkel foglalkozom, és azt mondom: "Kérem, vegye be a gyermeket. Csúszni akar. Alig várok. Ez mindig működik.
Barbara: Mikor és hol tanultál úszni?
Ildikó: Egy háborús vak otthonában. Öt voltam és apám tanított. Még mindig hallom, hogy kiabál: "A drágám úszik!", Amikor az első lépéseket tettem. Hihetetlenül büszke volt.
Barbara: Anyámmal úszottam. Aztán újra és újra, mint egy kisgyermek fürdőkben. Megtanultam, hogy korán.
Ildikó: És most a trófeák összehasonlítása: Melyik jelvény van?
Barbara: Csak szabad úszó.
Ildikó: Természetesen a DLRG jelvény alatt mindazok vannak.
Barbara: Wow!
Ildikó: És én is büszke voltam rájuk. Mint egy hirdetési pillér.
Barbara: Tényleg megcsinálod is?
Ildikó: Milyen kérdés! Én is delfin lehet. A földön, de egyértelműen kínos vagyok. Látnod kell, hogy megüt egy biciklit. Megalázó.
Barbara: Úszószemüveggel kellett volna fényképeznie.
Ildikó: Mindig kifejezik magukat az archúsban. Amikor reggel úsztam, még mindig esténként bámulom.
Barbara: A dolgok gyakorlatilag lenyomják a szemüket, így szilárdak. Ha túl gyakran használod őket, kapsz egyfajta szemöldök szaruhártyát.
Ildikó: Ez még inkább undorítónak tűnik, mint az archús.
Barbara: Hagyjuk-e valaha ugrott a hármasból?
Ildikó: Igen, de nem merem gyáva lenni.
Barbara: Nem én sem. Csak gyertyát készítek.
Ildikó: A fő dolog, gyorsan a vízbe. Van egy súlykorlát velem, amelyből biztosan figyelek, nem szükségtelenül rumzulungern a medence szélén.
Barbara: Igen, a fürdőruha dolog. Mindig azt mondják, hogy az öltözők annyira kedvezőtlenek, mert a fény felülről érkezik. Csak ekkor észrevettem, hogy a tenger vagy a tenger fénye felülről származik. Olyan őrültnek tűnik, mint a öltözőkben.
Ildikó: Éppen ezért mindig a vízbe kerülök.
Barbara: Nem számít, milyen hideg ez?
Ildikó: Nos, ha az életem elég nehéz szakaszában találom magam, több időre van szükségem. Aztán egy órával egy órát állok a vízbe, majd visszafordulok a kétségbeeséshez. A vízbe jutásomról következtetéseket vonhatsz le a hangulatomról.
Barbara: Mit szeretne viselni: bikini vagy fürdőruha?
Ildikó: Minden évben azt hiszem: Most a bikini idő vége. De aztán mondom magamnak: Mi ez? Nem vagyok modell, és nem kell pénzt szereznem a testemmel. És még egy fürdőruha sem tehet semmit a lebegő felkar és a zsíros térd ellen.
Barbara: Még mindig mindkettőt viselem. De néha féltékenynek tűnik, amikor fiatalabbakat látok olyan apró kis részecskékben, ahol semmi sem lóg.
Ildikó: Aztán megpróbálok felvidítani és gondolkodni: két éves anyám vagyok. Ez nem áll meg nyom nélkül. De aztán hallom, hogy a ropogós a Minitangával öt gyermeke van.
Barbara: Ehhez okosabb vagy.
Ildikó: BikiniModel nőstényeket is tapasztaltam egy fizikus orvosnál. Ez természetesen pusztító.És a bánat még a fürdés után is folytatódik.
Barbara: Ezt soha nem teszem.
Ildikó: Hogyan? Megnyitotta és megnyitott egy újat?
Barbara: Nah, mindig hagyom, és csak várj, amíg megszárad. Mi más: Hol szeretnél nyaralni? A tengeren vagy a hegyekben?
Ildikó: Magamtól félek. Mit kell tennem a hegyekben? Az észak-németországi síkságon a tavakat vagy uszodákat kedvelem. És te?
Barbara: Vad vezetés a tengeren motoros csónakokban, egy csepegtető vászonban? nem az én nyaralási világom. És ne is pirítson a strandon. Én inkább a hegyekben vagyok. A közelben található tó.
Ildikó: Nem is vagyok a strandom. Olyan sokáig szeretem oda menni és hallgatni a hullámokat. És este egy alkoholos koktél, horizontális kilátással. Nincs semmi ellenem.
Barbara: Nem tudok órákat tölteni valahol. Mert teljesen meleg vagyok. És egy bizonyos ponton a gyerekek már nem érzik magukat vödröknek és súrolnak. Érdekes környezetben fekvő tavak egyszerűen többet kínálnak, mint a tenger.
Ildikó: A legszebb nyaralásmemóriámnak egy tóhoz kell kapcsolódnia. Ez volt Magyarországon, a Balatonon. Az apámmal kiáltottam. Meleg volt. A nap ragyogott. És láttam a széles hátát előttem, miközben csendesen és egyenletesen mozdult el. Mint egy nagy, barátságos bálna. Ez a béke és a biztonság mély érzése volt.
Barbara: És a legrosszabb vízélmény?
Ildikó: Amikor mindketten viharba kerültünk, amikor barátokkal vitorlázunk. Ott ültem a hajó hasában, és attól tartottam, hogy ezek a legyőzött erők erőlködtek.
Barbara: Ezt is tudom. Meghívtak egy vitorlázási útra a Wight-sziget körül? egy profi vitorlás hajón. Láttam magam ott ülni a fedélzeten, lazán csúszva a vízen, egy gyönyörű táj előtt pezsgővel és eperrel. De aztán ismét egy viharban találtam magam? csomagolva sárga olajjal. Csak a fej nézett ki. Ragasztó horoggal húztak meg a sínre, és csak tudtam, hogy állandó hullámvölgy, víz mindenhol, szirénák és pánikparancsok voltak. Nyolc órára megijedtem halálra. Esténként a hajót meg kellett tisztítani.
Ildikó: Nem kaptál meredeket?
Barbara: Szerencsére nem. Gyorsan jön a tengerpartra?
Ildikó: Azt hiszem, igen. Mivel én már rosszul érzem magam, amikor egy hintán ülök, feltételezem, hogy röviddel a felszállás után zöldre váltok.
Barbara: Abban az időben egyszerűen tiltottam a tengeri betegséget. És működött! Ildikó? mindketten túléltünk egy vihart a fedélzeten! Nemcsak ez köti össze minket. Köszönjük a beszélgetést.
