Mindig a fókuszban kell lennie?
Már ismét a központban van?
A párt véget ér. A konyhában Julia a vendégek egy csoportjának közepén ül, és elmondja a nyaralását. Nem azért, mert Ibiza különösen izgalmas volt. De Julia szeret beszélni. Egy olyan este, amely nem sok figyelmet fordít rád, egy elveszett este. Mindazonáltal később csodálkozik, miért helyezi őt a figyelem középpontjába. Miért nem beszélgetett és békében beszélgetett a régi barátjával, Mario-vel, akit nem látott ilyen sokáig? Önmagában nem rossz, ha a figyelem középpontjába kerül. De ha még a barátokkal szemben is meg kell ismerned magad, akkor gyorsan elnyomja a felismerés hiányát. És: „Bárki, aki folyamatosan húzza ki a műsort, tanulatlan, hogy valóban megnyíljon, és a kapcsolatok és barátságok egyre nehezebbé válnak” - magyarázza Stuttgart-alapú pszichológus, Christof Schuster. Mindig a főszerepet akarja játszani, mindig a figyelemre kerülő vadászatban - „néhányan szeretnék oly módon polírozni az egót” - mondja a szakértő. "De az ilyen önkifejezés nagy stresszt jelenthet, különösen akkor, ha a személyiségstruktúra inkább a fenntartott típus, hanem ez a minta megszokta."
A bizonytalanságtól, elől menekülve
Francia nyelven az emberek, akik mindig a figyelem középpontjába akarnak kerülni, "Mastuvu" -nak hívják (angolul: "Láttál engem?"). Ezek az emberek úgy vélik, hogy az önbecsülés attól függ, hogy jól jönnek-e, és hogyan viszonyulnak másokhoz képest. A túlzott önzőség ezért gyakran hasonlítható a látszólagos ellentétével, a félénkséggel. A magabiztosság hiányának érzését az elől menekülő „ragyogó fényfüggők” érik. „Ez a viselkedés a leghangsúlyosabb formája az ún. Histrionikus személyiségzavar klinikai képéhez vezet” - mondja Schuster. Azok, akik szenvednek tőlük, általában színházi, érintett önkifejezéssel rendelkeznek, és szélsőséges esetekben, akár öngyilkossági kísérletekkel is, követelik az embertársaik tiszteletét. Biztos, hogy egy ilyen zavar elég ritka, de bizonyos jellemzők is kevésbé komoly esetekben mutatkoznak meg: például az emberek, akik minden konferencián először beszélnek, mert a többiek is megcsodálják.
Csend, még akkor is, ha valamit mondanod kell
Bárki, aki felfedezi az ilyen magatartást, és annak szenved, világossá kell tenni, hogy saját értéke nem függ más emberek ítéletétől. "A döntést, hogy másoktól független visszajelzésektől függetlenül fogadjátok el magunkat - és fejleszthessétek magunkat" - mondja a pszichológus. A jó gyakorlat az, hogy néha tudatosan visszavonul. Csendes egy nagy körről, bár jól ismeri a beszélgetés témáját. Schuster: "Egyedül, egy játékkal, visszanyered egy kicsit a szuverenitást, és már nem olyan felzárkózik a régi viselkedési mintájához."
