Az idő és a csiga közötti kapcsolat
Szerencsére Eva Demski felhívta a figyelmet a könyvre.
"A csiga eszik" mondja egy nő történetét és szokatlan kisállatát. Amikor az író Eva Demski találkozott az amerikai szerző, Elisabeth Tova Bailey történetével, ajánlotta az összes barátnak - köztük minket is. Eva Demski az írótól a közelmúltban megjelent: "Kerti történetek" (235 p., 10 euró, szigetborító) és "Rheingau" (128 p., 15 euró, Hoffmann és Campe).
Eva Demski: "A cím elkapta a szememet."
A könyv előnézetei között lévő egyszótárú címkék között az asztalomra rakott, és rám kiabáltak: kapzsiság! Kárhozat! Téveszme! Itt azonban úgy tűnt, mintha valamit suttogtam volna. Kíváncsi lettem. A szerző neve, Elisabeth Tova Bailey nem mondott semmit.
A történet titokzatos betegséggel kezdődik, ami behatol a szerző életébe, és szó szerint megbénítja ezt az életet. Akkor 34 éves. A teste bizarr, furcsa hely lett, már nem engedelmeskedik neki; az, amit elhagyott, a környezeted észlelése. Nem is szokásos, hogy a fogyatékkal élőket egy kis stúdióban helyezték el, ahol jobban ápolják őket. Bailey mind költői, mind tényszerűen írja le, hogyan próbál elmerülni az emlékeiben. Az olvasó nagyon közel áll hozzá, és mégis titokzatos marad, aki évtizedek óta kénytelen lesz a csökkentett állapotával. Az egyetlen nyilvános képe egy festmény. A kanapén fekvő lábaival fekszik, és oldalán van egy kutyája.
Jó egészségben nyilvánvalónak tűnik, hogy az életnek van értelme, és megijedt, hogy a betegség milyen gyorsan megszüntetheti ezt a bizonyosságot.
A történet egy ajándékkal kezdődik. Egy barátja egy pálcát hozott a feltárt Ackerveilchen-tel, amelyen egy kis csiga van. Ahogy továbbgondoltam ezt a csendes történetet, valami nagyon furcsa történt velem. Lewis Carroll Alice-jének így kellett lennie, amikor beleesett a kútba - a szabványok teljesen összekeveredtek. Nagy dolgok - Görögország válsága, az infláció vagy a szerzői jog miatt - nagyon kicsi lettek, és a csiga apró világa és mozdulatlan megfigyelője nagyon nagy. Sok órán át így maradt, és az érzés még az olvasást követő hónapok után sem tűnt el. Nem csak én vagyok. Még azok is, akiknél a lemezükön csigák voltak, és a könyv címét elsősorban a gyógynövényre, a fokhagymára és a friss baguettra kellett gondolkodniuk, nemcsak az élvezetért, hanem sokan másokért is elvesztettek. Például a pókok elszívása, vagy a hangyák permetezése hirtelen problémát jelent, minthogy még a kemény orrú barátok is megerősítették. Nem is beszélve a Bailey kis csiga meztelen rokonainak vágásáról. Olyan voltam, mint egy transzban, ahogy követtem az új kisállatának útját a szerzővel, megismerkedtem a gasztronómiai preferenciáival (gombával!), alvó, ivóvízzel és bujkálási szokásaival. Mivel Elisabeth Bailey okos, jól szervezett és rendkívül kíváncsi szerző, minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy szélesebb körben terjessze a kis haslábúak ismereteit, és lehetővé tegye számára, hogy az ideális életteret hozza létre. A lila potot egy luxus terrárium váltja fel. Megtekintheti az egészet az interneten, és még a címben említett hangot is hallhatja (www.elisabethtova bailey.net). Ezt sokkal később csináltam, de nem volt szükségem a képekre és hangokra. Nem adtál semmit a könyv varázslatához.
- Igen, ez egy szerelmi történet.
A szerző festménye: Elisabeth Tova-Bailey
Elisabeth Bailey jelentésének elején szinte hűvösen állapítja meg: "Jó egészségben nyilvánvalónak tűnik, hogy az életnek van értelme, és félelmetes, hogy a betegség milyen gyorsan elpusztíthatja ezt a bizonyosságot." Ez egy olyan mondat, amelynek erőt csak fokozatosan nyit, és hogy ez csak egy csiga, amely ezt a szörnyű vákuumot ismét kitölti, nem hinni a véletlenekbe. A lassúság királynője, amit az egész könyvben megtanulunk, mennyire élénk, akár azt is mondhatjuk, a bölcsesség, csak a megfelelő megmentője annak, aki valaki meghibásodott. A szerző lehetővé teszi az olvasóinak, hogy részt vegyenek mindkettőben, a kis állat megfigyeléseiben, amelyek egyre több szeretetet tárnak fel, és az ő kutatásában, amely a csigára és a sajátosságaira vonatkozik. Szerelmi történet? Igen, ez egy.Csakúgy, mint az Oriana Fallaci által írt kapcsolat Panagoulis foglya és Dali csótánya között - ő volt az, aki hosszú érzései miatt hívta. A kisebb, inkább megvetett állatok, mint például az egerek, pókok vagy verébek és foglyok, irodalmi párosítások, amelyek több mint egyszer fordultak elő. Többnyire mesés szavak. Azonban Bailey slugját nem szelídítették, nem kap nevet. Megfigyelték és feltárják, néha hiányzik, ha nem találja meg. De ez nem emberi függelék, hanem a történet minden fázisában egy esély, egy kis szemöldök a teremtésbe, és ezért az üdvösség.
Ez a kis csiga csak a megfelelő típusú mentő a valakinek, akinek a teste kudarcot vallott. Ő figyelik és feltárják, néha hiányzik. Ez egy esély, egy kis szemöldök a teremtésben
Nem voltam unatkozni egy pillanatra ezzel a könyvvel, és csinált valamit nekem. Az életem elolvasása után egyre nehezebb lett a veszély, mindenki számára fennáll a veszély. Végtére is, nem tart sokáig gondolkodni azon a tényen, hogy a meglepően változatos tulajdonságokkal rendelkező kis lények mindenütt élnek, még akkor is, ha nyilvánvalóan csak észrevesszük őket, amikor semmi más nem marad számunkra. A szétszóródó csiga gabona nem működik egyáltalán a könyv után, és ha igen, akkor a keserűen elfogyasztott nyári virágnövények is elnyomnak. Egyáltalán nem segít megmondani, hogy a megtisztelt sündisznó meg fogja enni a kicsit csodálatos dolgot. A csiga eszik annyira csendes, mint amilyen lehet, félreérthetetlen, ha valaki elengedte, hogy mi történt a beteg asszony és az apró hüllő között. Mindazonáltal, Bailey megkönnyíti az olvasók számára, nem kell kár, soha nem szentimentális, nem tart semmilyen emberi tulajdonságot az apró konzorjához. Ha akarja, a jelentésüket pontos és szépen írott tudományos prózának olvashatja. Ez minden bizonnyal segítene abban, hogy ne hagyd, hogy minden közel kerüljön. Nem sikerült a távolság. A nagy politikák helyett most sokkal kisebb fickók találkoznak, akik a gondolataimat foglalják el. Mit jelent ez a normál kertészetem számára, mindenki könnyen elképzelhető.
"A kifejezéseket, amiket nem szeretne nélkülözni."
Ez nem olyan gyakran történik amit az olvasásból magával vinnél. Csak azért, mert sok olyan könyv áll rendelkezésre, amelyek úgy tesznek, mintha képesek lennének kiszolgáltatni, és elfojtották az olvasóikat felfújott bántalmazásokkal, az ember csodálkozik, amikor felfedezi a váratlan mondatokat, amelyeket már nem akar lemondani. Ezek közül az egyiket Bailey felfedezte kutatási útja során, ezek a virtuális utak a betegnaptól. A csiga kutatója, Tony Cook, a csigák életmódját írja le, és mint kicsi, kategorikus imperatív eszközt, amely az emberek számára is jó, hogy használjuk: „A helyes dolog, hogy semmit ne tegyünk, a helyes hely egy rejtekhely, és a megfelelő hely mert ez a lehető leggyakoribb. " Nagyon hasznos életfilozófia. Nem árthat, hogy meghallgassuk egy csiga étkezés közben eszik hangját. Csak boldoggá tesz.
A könyv Elisabeth Tova Bailey: "A csiga eszik," 176 pp., 16.90 euró, köröm & Kimche
