Perfekcionizmus: Kevesebb több
ChroniquesDuVasteMonde.com: Azt mondják: Egyesek tökéletesek, mások sikeresek. Miért gondolod, hogy így van?
Simone Janson: A perfekcionisták inkább ideges srácok, akik mindenkit szeretnek, és nem rendelkeznek a szükséges önbizalommal. Ami vezet, az a félelem, hogy nem elég jól. Ez sok más problémát eredményez. Például hatástalanul dolgoznak, mert olyan magas követelményekkel rendelkeznek, hogy nem tudják megtenni a dolgukat.
ChroniquesDuVasteMonde.com: De a szakmai életben elvárjuk, hogy megfelelően magunk legyünk.
Janson: Vannak olyan tanulmányok, amelyek azt mutatják, hogy még a felsővezetők is megölik az időt néhány órával naponta, például az interneten. Senki sem tud mindig dolgozni, és a legjobb teljesítményt elérni. Először is, a stresszt még mindig pozitív Eustressnek tartják, ami motiválja. Egy idő múlva azonban a negatív szorongássá válik: az egyik kényszeresen vezet, és fél a következményektől, ha valaki „nem produktív”. A stressz alatt az agy egy idő után egyszerűen leáll.
ChroniquesDuVasteMonde.com: Ha az összes kolléga még hosszabb ideig marad, és kihangsúlyozza, a főnök valószínűleg azt hiszi, hogy lusta vagyok, ha nem veszek részt.
Janson: A tanulmányok szerint a munkavállalók értékelésének mindössze 10 százaléka a teljesítmény, a 30 százalékos vállalati arculat és a 60 százalékos márkaismertség. A perfekcionisták gyakran kudarcot vallanak, mert csak a teljesítményre összpontosítanak, és nem találnak olyan fontos szerepet az önértékesítésben.
ChroniquesDuVasteMonde.com: De nem minden főnök értékeli az embereket, akik szorgalmasan dolgoznak és időben szállnak?
Janson: Igen, ez az. De a perfekcionisták nem csinálják ezt a karriert egyedül. Általában nem különösebben kritikus és nehéz döntéseket hozni. Mivel folyamatosan félnek a kudarcoktól, általában nem a tipikus karizmatikus vezetők.
ChroniquesDuVasteMonde.com: Hol jut el a perfekcionizmus?
Janson: Természetesen a határok folyékonyak - a végső soron mindenkinek meg kell határoznia magát, ha a tökéletességük károsabb, mint a jó. Egy tipikus figyelmeztető jel az alagutak látása: A feladatok végrehajtása kényszerítővé válik, és az embernek már nincs megnézete arról, hogy mi történik a jobb és bal oldalon. A túlzott perfekcionizmus személyiségzavar.
ChroniquesDuVasteMonde.com: Lehet-e egyáltalán megszabadulni a tökéletességről?
Janson: Valószínűleg nem veszítesz el teljesen. Meg kell próbálnod a saját elvárásaitok szerint élni - különben bosszantja a munkája kritikája. De meg kell tanulnod, hogy néha le kell vágnod a sarkokat.
ChroniquesDuVasteMonde.com: Ez nagyon elméleti. Mivel te egy perfekcionistanak nevezed magad? Hogyan kapja meg saját perfekcionizmusát?
Janson: Szabadúszó újságíró munkám elején mindig sokkal többet adtam, mint amire számítottam. Sok dicséretet kaptam, de persze nem kaptam több pénzt. Gazdasági szempontból tehát a túlórák értelmetlenek! Egyszerűen a szükséges dolgok elvégzése nem volt számomra megoldás, végül is, azt akartam, hogy a jó munkát össze tudjam kapcsolni a nevemmel. Tehát a célom az, hogy ésszerűen kifizessem. Azok a megbízások, amelyek nem jutalmazzák az erőfeszítéseimet, csak elutasítom!
ChroniquesDuVasteMonde.com: Hogyan sikerül mondani nemet?
Janson: Ami fontos, hogy felállsz a szemszögből. Segít nekem, amikor nagyon sikeres embereket nézek, és arra gondolok, hogyan uralkodtak. És gyakran úgy találom, hogy nem feltétlenül jobban teljesítenek, mint mások, de mindenekelőtt jobban eladnak és bátorabbak. Másrészt, sokan vannak, akik jól ismerik a szakterületüket, de a területet óvatosan és bizonytalanul hagyják. Ez bosszant engem - és szeretnék segíteni a könyvemben, hogy megváltoztassam.
Simone Janson újságíróként írja a karrier témákról és blogokról a www.berufebilder.de honlapon a modern munka világáról. Jelenleg megjelent: A 110% hazugság Hogyan lehet többet elérni a kevésbé tökéletesen. Redline Verlag 17.90 euró.
