Apám - a királynő szakácsa
- Azt hiszem, bizonyos értelemben olyan vagyok, mint az apám - mondja Liane Dirks. Természetesen nem könnyű ezt mondani, mert gyermekként Liane Dirks szenvedett apjától. Köln déli részén található kis házának világos író- és olvasótermében ülünk, és finom illatos indiai teát inni. "Én is kockázatos életet éltem, tele törésekkel" - magyarázza. Például, hogy íróvá vált, nem csak racionális döntés volt. - De egy napról a másikra tudtam, hogy ki kell mennem innen. Szó nélkül, kilépett a munkaközvetítő irodájában, csomagolta a táskáit, elhagyta a várost és a férjét. "Párizsba mentem, béreltem magam a legolcsóbb szállodába, és hónapokig ott éltem, egy baguettával és kávéval, és írott versekkel." Egy finom nevetés a teáscsésze felett. - Mind rettenetesek voltak!
Amit Liane Dirks szolgál, abszurd, furcsa és finom
Ajándéktárgyak a szünetek életéből: Liane Dirks otthon volt Barbadosban, Franciaországban és Mexikóban.
Ez sok év, és most hat regény volt. Háromban foglalkozott az apjával. Günther Dirks egy futó egynegyede volt, egy kegyetlen erőszakos ember, aki elpusztította mindazt, amit felépített, akinek el kellett menekülnie, végül elkapnia és újra elkezdeni. Ismét és újra. Amikor tizenegy éves volt, Liane Dirks utoljára látta az apját. "Négy útja az apám eltemetésére" című regényében megpróbálta véglegesíteni vele. Akkoriban negyvenes éveiben volt. - Azt hiszem, el kellett temetnem nekem, hogy feltámadhasson - mondta. Aztán tudta újra feltalálni, mint egy irodalmi, játékos, titokzatos karaktert. Az új "The Queen of the Queen" című regényében az apa is ivóvíz maradt, de egy majom, kereső. Ragyogó szakács és jó mesemondó.
Az előttünk lévő asztalon néhány fotó van. Teljesen öltözött séfet mutatnak, az ellenlanger séf kalapját a fején és egy nehéz érmet nyakláncot nyakában. "Nagyon sok van ebben az arcban," mondja Liane Dirks, "valami puha, szellemes, büszkeség és mégis bizonyos értelem." Az apja neve Andreas volt. A könyvben Anders nevet adta neki. A német szakács egy délkelet-ázsiai város szegényebb körzetébe menekült. Minden délután, minden este, a kis hely, ahol szakácsokat tölt be, az utolsó helyet tölti. Nagy álma az, hogy a világ legjobb ételeit főzze, és a tiszta, tiszta boldogság pillanatait megtapasztalja. De amikor ez úgy tűnik, elég közel van, a mesterszakács tervei meghiúsulnak: be kell lépnie a diktátor által a legmagasabb látogatásra adott állami bankettre az angol királynő számára.
Mi a filou.
Az apja valóban egyszer főzött a királynőre, Liane Dirks véletlenül. Az "Apám négy eltemetésének módja" olvasása után a hamburgi irodalmi házban hirtelen egy idősebb házaspár volt a szerző előtt, és nagyszerű nagybátyja és nagynénje volt. Liane Dirks semmit sem tudott róluk. Egy találkozót tartottak, és négy napig találkoztak. "Gyógyító folyamat volt számomra, és valószínűleg mindkettőjük számára" - emlékszik vissza. Végül megtudta, hogy az apja valóban meghalt Spanyolországban, magányos és elszegényedett. És meghallotta a virágkorát: amikor a három szingapúri szálloda konyhája volt a szingapúri övén, amikor 1974-ben egy állami banketten főzött Suhartót, és egy másik alkalommal az angol királynő, egy tengerjáró hajón. - Mi a filou? - gondolta Liane Dirks, ahogy ezt a kettő elmondta: "aki hozza mindazokat, akik közel állnak hozzá a nyomorúsághoz, aztán!" Úgy hangzik, hogy a hangjaiban felháborodik, amikor erről beszél. És, meglepő módon, egy szimpátia dózisa is.
Lange Schatten: Az apja emlékeit már régóta Liane Dirks követte.
A "A Királynő szakács" regényének új életet adott az apának, életrajzának darabjaival és a problémás közös kapcsolattal. "Ez nagyon megváltó, felszabadító," magyarázza a szerző, "és ez szórakoztató." Liane Dirks teát kortyol. Időbe telik, hogy beszéljen, gondolatait, hallgassa. Annyira van az arcán: mindenekelőtt az élet szeretete, és az alacsony fájdalom, a jelenlét és a távolság furcsa keveréke, és sok erő és bizonyosság. "Minden kreatív tevékenység lényege a nyitottság a számomra" - mondja. "Amikor kinyitom, valami elkezd kibontakozni, és akkor az az egész, hogy a lehető legkevésbé nyugodt maradjunk, maradjunk nyitva, és figyeljem, mit akarok mondani.És úgy gondolom, egy új igazság születik.
Az ittas maradt az apa a "The Queen of the Queen", egy házasságtörő, erőszakos tettes és hazug. De a kis étterem vendégei, akik csak a kulináris művészetét ismerik, nem az ő karakterét, szentnek tartják. Csodájának desszertjére a "Draupadi könnyeit", a legendás bogyós gyümölcsöket keresi: "Amint a bogyók vékony bőrét a szájpadra süllyedik, egy tiszta jóléten keresztül folyik" - jegyzi meg Anders, ahogy megkóstolja őket. nemcsak a szájban, hanem az egész testen keresztül, a fejtől a lábujjáig megy, boldog vagy, csak azért, mert harapsz egy bogyót. Bár tudja, hogy Anglia királynője nem fogja megérinteni az egzotikus gyümölcsöket, nem hagyhatja el őket. Végül a "Draupadis Dream - a csokoládé, a fagylalt és a bor zselé fantáziája" álcázza őket. Ezek a bogyók valóban elérhetőek? A szerző nevet: "Nem mondom el neked!"
Liane Dirks: "The Queen's Cook" (219, 18 euró, Ark)
Amikor a regényben szolgálnak fel, a mesterszakács már régóta igénybe vette a whisky-palackot. - Ezek mind olyan sertések, amelyekre itt főzünk - hangzott. És kiáltotta az őröknek: "Ő egy gyilkos!" És mégis a történelem boldog véget ér. A "The Queen's Cook" több, mint egy furcsa regény egy kíváncsi állami látogatásról, több mint egy abszurd küldetés, egy összeomlás és egy csodálatos mentés finom története. Ő egy finom, serkentő gondolkodás a főzés, az elmondás és a megértés közötti kapcsolatról. "Ha egy regény valóban sikeres," mondja a szerző. Egy új, egyedülálló ízlés varázsa, és ha nagyon jól sikerült, akkor nem lehet a legjobbat leírni, vagy csak mondani. "
